Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Bordeauxi-Dog 
 

 Története

 

 

Egy biztos, nagytestű kutyák mindig ott alakultak ki, ahol az ember állandó harcban állt a vadállatokkal vagy embertársaival, vagy éppen mindkettővel. A bordeaux-i dog feladata kezdetben az ember illetve az annak tulajdonát képező állatok védelme volt, de használták vadászatra is, de fennmaradását mégis egy véres látványosságnak, a medve- és farkasviadaloknak köszönhette.
A bordeaux-i dog rokonsága az angol masztiffal kézenfekvő: a késő középkor vége óta rendszeres kutyacsere dívott a La Manche-csatornán keresztül Anglia és a kontinens között, 1572-ben I. Erzsébet királynő több angol masztiffot is küldött ajándékba IX. Károly francia királynak. A nagytestű, erőteljes kutyákat nemcsak az egyszerű emberek használták munkára, az arisztokrácia is kedvelte a tekintélyes megjelenésű ebeket. 1789-ben a francia forradalom kitörésekor sajnos sok szép példányt főúri gazdájukkal együtt megöltek. Ha nincsenek az egészen az első világháborúig, elsősorban Dél-Franciaországban nagy kedveltségnek örvendő állatviadalok, talán nem is maradt volna fenn ez a fajta. A kegyetlen ötletek terén kifogyhatatlan emberiség egyébként még szamarak ellen is harcba küldte kutyáit. A bordeaux-i dog történetében jelentős szerepet játszó Pierre Mégnin így írt 1896-ban az Állattenyésztő c. lapban a fajtáról: "Megérdemelték nevüket, hiszen Bordeaux mészárosai hajdanában sokszor használták őket. Olyan vadak voltak, hogy egy rendőrségi rendelet kötelezte a tulajdonosaikat, pórázon tartsák őket, az ebek pofáját pedig szájkosárral lássák el." Valószínűleg a fajtával foglalkozó szakemberek az első párizsi kutyakiállításon, 1863-ban döntöttek véglegesen a bordeaux-i dog elnevezés mellett. A kiállításon nyolc dog vett részt, melyek szinte még nyolc különböző típust képviseltek. Egy Magenta nevű kutyanyerte az első díjat, s aranyéremmel is.
Magenta marmagassága 70 cm volt, színe pedig rőtes árnyalatú szürke. egyidejűleg kitüntették Párizs városának különdíjával, egy 150 frankot érő aranyéremmel is. Ezt követően közel két évtizedig, 1883-ig alig hallani valamit a fajtáról, majd ebben az évben megint szerepelt egy bordeaux-i dog a párizsi kiállításon, egy Bataille nevű kan, a Mina nevű legendás viadorkutyaunokája. A fajtaazonos tenyésztés az 1890-es években kezdődött, jelentős szerepet játszott benne egy Rolland nevű kan. Ebben az évtizedben több szakcikk is megjelent a fajtáról, mely nagy befolyással volt a tenyésztésre.

Bordeaux-i dog standard (FCI 116)

Rövid történeti áttekintés: A bordeaux-i dog Franciaország legrégibb kutyái közé tartozik, és valószínűleg az Alano-kutyák az ősei, különösen az a disznós kutya, melyről a XIV. században Gaston Phébus (vagy Fébus), Foix grófja azt írta vadászatról szóló könyvében, hogy zsákmányát jobban tudta megtartani, mint három agár együttvéve. A dog elnevezés a XIV. század végén keletkezett. A XIX. század közepén ezeket az egykori dogokat szinte csak aquitániában becsülték. Vaddisznó-vadászatra, verekedtetésre (gyakran meghatározott szabályok szerint), házőrzésre, gulyák, nyájak őrzésére és mészárosok segítőjeként használták. 1863-ban rendezték az első francia kutyakiállítást, a párizsi Jardin d'Acclimatationban. A bordeaux-i dogok mai nevükön szerepeltek ezen a kiállításon. Napjaink dogjának kialakulásában különböző típusok vettek részt: a toulousi, a párizsi és a bordeaux-i típus. Mindkét világháborút olyannyira megszenvedte a fajta, hogy az 1939-45-ös harcok után a kihalás fenyegette. A hatvanas években következett be az új fellendülés.

  1. standard ("Az igazi dogok jelleméről"): Pierre Megnin, A bordeaux-i dog, 1896
  2. standard: J. Kunstler, Etude critique du Dogue de Bordeaux, 1910
  3. standard: Raymond Triquet és dr. vet. Maurice Luquet közös munkája, 1971.
  4. standard: Az FCI modellje alapján a legutolsó változatot átdolgozta Jeruzsálemben, 1993-ban Raymond Triquet, Philipee Sérouil, a Société des Amateurs de Dogues de Bordeaux elnökének és a társaság vezetőségének közreműködésével.
Általános megjelenés: Rövid fejű, molosszer típusú kutya, konkáv vonalvezetéssel. A bordeaux-i dog nagyon erőteljes kutya, de izmos teste megőrzi harmonikus összmegjelenését. Inkább "talaj közeli" felépítésű, ami azt jelenti, hogy a szegycsont és a talaj távolsága valamivel kevesebb, mint a mellkas mélysége. Zömök, atlétikus, impozáns és nagyon tekintélyes külsejű.
Fontos méretarányok: A test hossza, a lapockavégtől az ülőgumóig mérve, a marmagasságot 11:10 arányban lépi túl. A mellkas mélysége több mint a marmagasság fele. A fang maximális hossza a fej hosszának egyharmada. A fang minimális hossza a fej hosszának egynegyede. Kanoknál a fej kerülete körülbelül megegyezik a marmagassággal.
Viselkedés és wesen: Mint egykori harci kutya, alkalmas őrzési feladatok ellátására, melyet figyelemmel és nagy bátorsággal, de agresszivitás nélkül teljesít. Jó társ, nagyon hűséges és szeretetteljes gazdájához. nyugodt, kiegyensúlyozott, magas ingerküszöbbel. A kanok általában dominánsak.
Fej: Hatalmas, szögletes, széles, meglehetősen rövid, elölről és felülről nézve trapézformájú. A koponya és az orrhát hosszanti tengelye (előre) összetart.
Koponya: Kanoknál a koponya kerülete, legszélesebb részén mérve, körülbelül megegyezik a marmagassággal. szukáknál valamivel kevesebb. A fej formáját és terjedelmét az erősen fejlett halántékcsont, a szemöldökcsont és a járomcsont határozza meg, illetve az alsó állkapocs két széle közötti távolság. A koponya felső területe egyik oldaltól a másikig enyhén konvex. A stop nagyon határozott; az orrháttal szinte derékszöget alkot. A mély homlokbarázda a fej hátulsó vége felé enyhébb. Az arcot a homlok uralja, de mindig szélesebb, mint amilyen magas.
ARCORRI RÉSZ Orrtükör: Széles, tágas orrlyukakkal, a maszk megfelelően jól pigmentált; pisze, tömpe orr megengedett, arcba benyomódó nem.
Fang: Erőteljes, széles, húsos, de a szemek alatt nem duzzadt, meglehetősen rövid, felső vonala enyhén konkáv, mérsékelten fejlett ráncokkal. Szélessége csak kissé csökken az orrhegy irányában; felülről nézve lényegében kvadratikus formájú. A koponya felső része felé futva az orrcsont tompa, felfelé nyitott szöget képez. A fej vízszintes helyzetében a tompa, vastag és széles fang vége csapott, az orrtükör első függőleges érintője előtt helyezkedik el. A fang kerülete közel kétharmada a fej kerületének. Hossza a fej teljes hosszának egynegyede és egyharmada között ingadozik, az orrtükörtől a nyakszirtcsontig mérve. E határok (a teljes fejhossz maximum egyharmada és minimum egynegyede) elérése megengedett, de nem kívánatos. A fang ideális hossza a határértékek között fekszik.
Állkapocs: Nagyon erőteljes, széles, előreharapással. (Az előreharapás fajtajelleg.) Az alsó metszőfogak hátulsó felülete nem érintkezik a felső metszőfogak elülső felületével. Az alsó állkapocs felfelé ívelt. Az áll igen kifejezett, de nem lehet a felső ajkak alól túlzottan kiugró, sem ezek által elfedett.
Pofa: Határozott járomcsont.
Fogak: Erőteljesek, különösen a szemfogak. Az alsó szemfogak enyhén görbe vonalúak. Jól elhelyezkedő metszőfogak, különösen az alsó állkapocsban, ahol látszólag egyenes vonalat alkotnak.
Felső ajak: Vastag, enyhén lelógó, félrehúzható. Oldalról nézve alsó vonala ívelt. Elfedi az alsó állkapocs oldalát. Elöl a felső ajak széle érintkezik az alsóéval, majd mindkét oldalon leesik, és egy széles, fordított V-alakot képez.
Pofa: A nagyon erőteljesen fejlett izomzat miatt kiugró.
Szemek: Oválisak, egymástól távol fekvők. A két belső szemzug közötti távolság körülbelül megegyezik a szem hosszának (szemrés) kétszeresével. Nyílt tekintet. A kötőszövet nem látszódhat. A fekete maszkkal rendelkező kutyák szemszíne a mogyoró-barnától a sötétbarnáig terjed. A maszk nélküli vagy barna maszkos egyedeknél kevésbé sötét szemszín is megengedett, de nem kívánatos.
Fülek: Viszonylag kicsik, kissé sötétebb színűek, mint a szőrzet egyéb területe. Tövüknél a mellső szélük enyhén felálló. Lelógó, de nem petyhüdt fülek. Izgalmi állapotban a mellső szélük a pofához simul. Alsó végük enyhén lekerekített. Hosszuk legfeljebb a szemig érhet. Igen magasan tűzöttek, a felső koponyavonal magasságában, ami hangsúlyozza a koponya szélességét.
Nyak: Nagyon erős, izmos, szinte hengeres. Bőséges laza és puha bőr borítja. A nyak középső kerülete csaknem egyenlő a fej kerületével. A fejtől mérsékelten hangsúlyos, enyhén ívelt keresztbarázda választja el. Felső profilja enyhén konvex lefutású. A jól fejlett lebernyeg a toroktájékon kezdődik és ráncokat képez a mellig, anélkül, hogy túlzottan lelógna. A tövében nagyon széles nyak átmenet nélkül olvad össze a vállakkal.
TEST
Felső vonal: Feszes, a hát széles és izmos. Jól fejlett mar. Széles, igen rövid és feszes ágyék. A far a farktőig mérsékelten ferde.
Mellkas: Erőteljes, hosszú, mély, széles, a könyökön túlnyúló. Széles, erőteljes előmell, lefelé konvex alsó vonalakkal. A bordák jól, de nem hordószerűen íveltek. A mellkas körfogata a marmagasságot 25-30 centiméterrel meghaladja.
Alsó vonal: Ívelt vonalvezetés a mély mellkastól a szilárd, mérsékelten felhúzott hasig; a has nem lehet sem lelógó, sem agárszerű.
Farok: Tövénél nagyon vastag. Vége lehetőleg a csánkízületig ér, de nem nyúlik túl rajta. Hajlékony és mélyen hordott. Nem lehet megtört vagy csomós. nyugalmi állapotban lelóg és ebből a helyzetből emelkedik általában 90-120 fokot mozgás közben, anélkül, hogy a hát fölé ívelne vagy kunkorodna.
VÉGTAGOK
Mellső végtagok: erős csontozat. Nagyon izmos végtagok.
Váll: Erőteljes, kiugró izomzattal. A lapocka közepesen ferde (kb. 45 fokot zár be a vízszintessel). A lapocka-felkar szögelés kissé több mint 90 fokos.
Felkar: Nagyon izmos.
Könyök: A törzs tengelyében fekszik; sem nem túlságosan a mellkashoz simuló, sem nem kifelé forduló.
Alkar: Elölről nézve egyenes vagy kissé kívülről befelé hajló, miáltal enyhén megközelíti a medián síkot, különösen a nagyon széles mellkasú kutyáknál. Oldalról nézve függőleges.
Mellső lábközép: Erőteljes, oldalról nézve enyhén ferde. Elölről nézve néha kissé kifelé forduló, hogy a felkar enyhe befelé hajlását kiegyensúlyozza.
Mellső mancsok: Erőteljesek, szorosan egymáshoz simuló lábujjakkal, görbe, erőteljes körmökkel, jól fejlett, puha talppárnákkal; mégis a nagy súly ellenére a BORDEAUX-I dog jó "ujjon járó".
Hátulsó végtagok: Zömök, jól fejlett végtagok erőteljes csontozattal. Hátulról nézve a hátulsó végtagok párhuzamosak és függőlegesek. Nagyon erőteljes benyomást keltenek, holott a hátulsó rész valamivel kevésbé szélesek, mint a front.
Comb: erősen fejlett és vastag, jól látható izmokkal.
Térd: A medián síkkal párhuzamosan futó síkon vagy kissé azon kívül fekszik.
Lábszár: Rövid, száraz, izmos, messze hátranyúló.
Hátulsó lábközép: Erőteljes, farkaskörmök nélkül.
Hátulsó mancsok: Valamivel hosszabbak, mint a mellső mancsok. A lábujjak szorosan simulnak egymáshoz.
Jármód: Egy molosszerhez képest igen rugalmas. Talaj közeli, rugalmas és térölelő lépés. Jó hátulsó tolóerő, a mellső végtagok mozgása nagy felületet fed le, különösen ügetésben, mely az előnyben részesített jármód. Ha az ügetés gyorsabbá válik, a kutyahajlamos a fejét mélyebben hordani, a felső vonal előre igyekezetükben, hogy még tovább nyúljanak előre. A rövid vágta kifejezetten vertikális mozgású.
görbül és a mellső végtagok közelebb csúsznak a medián síkhoz azon igyekezetükben, hogy még tovább nyúljanak előre. A rövid vágta kifejezetten vertikális mozgású. Rövid távon talaj közeli és nagy sebességet érhet el.
Bőr: Vastag és megfelelően bő.
szőrzet: Vékony, rövid és puha tapintású.
Szín: Egyszínű, a mahagónitól az izabella színig terjedő minden árnyalatban. Figyelni kell a jó pigmentációra. Kis kiterjedésű fehér foltok a szügyön és a végtagok végén megengedettek.
Maszk:
  1. Fekete maszk: Gyakran a maszk kis kiterjedésű. Nem nyúlhat a koponya területére. Enyhe kormozottság kísérheti a koponyán, a füleken, a nyakon és a test felső részén. Az orrtükör fekete.
  2. Barna maszk: (régi megnevezése vörös vagy barnás fekete) Az orrtükör és a szemhéjak is barnák.
  3. Maszk nélkül: A szőrzet rőt színű, a bőr vörösnek tűnik (korábban vörös maszknak is nevezték). Az orrtükör vöröses vagy rózsaszínű.
Marmagasság: Körülbelül a fej körfogatának kell megfelelnie.
Kanok: 60-68 cm
szukák: 58-66 cm.
Lefelé 1 cm, felfelé 2 cm eltérés megengedett.
Súly: A kanok legalább 50, a szukák legalább 45 kg súlyúak.
szukák: ugyanazon jellemzők, de kevésbé kifejezetten.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
Súlyos hibák:
Túlzott agresszivitás, gyávaság.
Rövid, kerek fej, kidülledő szemekkel.
Eltúlzott bulldog-típus (lapos koponya, az orrcsont rövidebb, mint a fej hosszának negyede.)
Az alsó állkapocs jelentős oldalirányú ferdesége.
csukott szájnál is állandóan látható metszőfogak.
Konvex, ívelt hát.
Összenőtt farkcsigolyák, de a farok nem görbül oldalra,
Befelé forduló mellső végtagok, mégha csak enyhén is.
Túlzottan kifelé forduló mellső végtagok.
Lapos comb.
Túl nyílt csánkízület (meredek szögelés)
Túl zárt szögelés, alulfejlett hátulsó rész.
A csánkízület tehénállású vagy hordószerű.
Peckes vagy hátul erősen ringó mozgás.
Túlzott, rekedt zihálás.
Fehér folt a farkvégen vagy a végtagok mellső részén a lábtő felett.
Tenyésztésből kizáró hibák:
Hosszú és vékony fej, kevésbé határozott stoppal. Az orrcsont hosszabb, mint a fejhossz harmada (típushiány a fejen).
Az orrcsont párhuzamos a felső koponyavonallal vagy csapott. Görbe orrhát.
Elferdült állkapocs.
Hiányzó előreharapás.
Zárt fangnál is állandóan látszódó szemfogak.
Zárt fangnál is állandóan látszódó nyelv.
Megtört farok, mely egyben oldalra is görbül vagy csavarodik (dugóhúzú-farok)
Rövid, csenevész farok.
Görbe alkar erősen lábtővel.
A csánkízület hátrafelé nyitott (a csánk előre hajlik)
Fehér a fejen vagy a testen, nem rőt szőrszín.
Megállapítható, rokkantsághoz vezető hiányosság.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.