Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brazil mastiff

 A fila brasileiro mindeddig Brazília egyetlen, hivatalosan elismert fajtája. Története az ország története. Egyéniségében különlegesen ötvöződnek a kiváló szaglású vadászkutyák és a rettenthetetlen masztiffok tulajdonságai.

Brazil mastiff 

Brazília területe több mint nyolc és fél millió négyzetméter. Őserdeiben trópusi forróság uralkodik, míg délen, az urgvayi határon mínusz 12 fokra is lehűlhet a levegő télen. A házállatokra, de az emberekre is, nem farkas, hanem jagŰár leselkedik. kutyalegyen a talpán, aki képes megélni ilyen körülmények között! Régészeti leletek és feljegyzések bizonyítják, hogy Brazíliában már az indián őslakosoknak is voltak kutyái. A német juhászkutya atyja, von Stephanitz, és William Pferd is hírt ad egy bizonyos patagóniai ebről, mely Brazília déli tartományaiban él. Az indiánok ezt a kutyát egy vadon élő lámafaj vadászatára használták. A közepes nagyságú, hosszú lábú, inkább karcsú kutyák színe többnyire sötétbarna volt. Egészen véletlenül Darwin világ körüli útja során éppen a Santa Cruz folyó torkolatában állt meg vitorlását megjavíttatni. Kísérője, Philip King tengerész hadnagy a kényszerpihenő közben vázlatokat készített a tehuelcse indiánokról és kutyáikról. Ezek az 1834-ből származó rajzok az egyedüli képi bizonyítékai a patagóniai kutyalétezésének. később Robert Fitzroy kapitány is hírt ad ezekről a kutyákról. A kérdés csak az, milyen mértékben vettek részt ezek az őshonos kutyák a fila brasileiro kialakulásában.

A Brazília partvidékén elsőként letelepedő gyarmatosítók portugálok voltak. 1555 táján franciák érkeztek, 1630-tól holland telepesek is partra szálltak, majd jöttek a spanyol hódítók. A fila őseit az ő kutyáik között (is) kell keresni. De vajon milyen kutyákkal érkezhettek? Kolumbusz világraszóló felfedezését követően legendák keringtek az őslakos indiánok ember nagyságú istenszobrairól, ereklyéiről, melyeket tömör aranyból készítettek és drágakövekkel ékesítettek. A kincsek megszerzése során a hódító kalandorok nem válogattak az eszközökben, és az egész indián nemzeteket irtottak ki alig néhány évtized alatt. Számos olyan ábrázolás, metszet maradt fenn, melyek tanúsága szerint kutyákat is használtak e dicstelen hadjáratok során. később a telepeseknek már más munkához kellettek a kutyák: a hatalmas farmokon terelni, őrizni a marhacsordákat, megvédeni a gazdát és annak birtokát, és nem utolsó sorban vadászni. A portugáloknak több nagytestű pásztorkutyája is volt, olyan típúsú kutyák, mint a mai Cao da Serra da Estrela. A spanyolok magukkal hozhatták a spanyol masztiff és a pireneusi masztiff őseit illetve Perro de Presa Canario-típusú, rövidszőrű kutyákat. A britek hajóin masztiffok, bulldog lehettek, a franciáknál BORDEAUX-I dog és pireneusi juhászkutya. Mindezek a kutyák Brazíliában már szabadon kereszteződhettek egymással, s mivel többségük hasonló típust képviselt, viszonylag egységes állomány jött létre. A nehéz körülményekhez alkalmazkodni képes egyedek fennmaradtak, szaporodtak egymás között, a gyengék elpusztultak. 1785 táján angol vérebek is érkeztek, lebernyeges bőrük és határozott tarkócsontjuk ma is felfedezhető a filákon.

Ebből az egyvelegből alakult ki lassacskán, főleg az ország déli részében, Minas Gerais államban a fila brasileiro első tenyésztési központja. A hatalmas birtokokon, ahol az állatállományt a jagŰár tizedelte, nagy szükség volt megbízható, jó kutyákra. Egy jó fila képes volt arra, hogy orránál megragadva kezessé tegye a legvadabb bikát is, de kárt ne tegyen benne. Mozgékonynak és erősnek kellett lennie, hiszen vadászatokon ragadozó nagymacskákat kellett becserkésznie. A jó vadásztulajdonságokat tovább finomították foxhound, greyhound és pointer keresztezésekkel.

A fajta kialakítójaként dr. Paolo Santos-Cruzt tartják számon. Ő adott meghatározó irányvonalat a tenyésztésnek, létrehozva Brazília eddig egyetlen hivatalos fajtáját. Érdekes történet maradt fenn arról, miért is kezdett a doktor filákkal foglalkozni. Két dobermannt tartott házőrzőként, ám amikor egy hatalmas nyári ünnepség során ezer meg ezer léggömböt bocsátottak fel a városban, és néhány a gyerekek legnagyobb örömére a Santos-Cruz házának kertjében ért földet, a dobermannok szőrén-szálán eltűntek. A kocsi alá bújva találták meg őket, annyira megrémültek a léggömböktől. Santos-Cruz ekkor értekezettnek látta az időt, hogy más házőrzők után nézzen, s figyelme az őshonos kutyákra terelődött.

Az első tenyésztő, aki törzskönyvben nyilvántartott filákat tenyésztett, Juvenal Peioto volt. Sao PaŰlóban élt, da Vila Paulista kennelnéven tenyésztett. Santos-Cruz azonban elsősorban Minas Gerais farmereit kereste fel, a Mato Grosso fennsikját utazta be, illetve Goias vidékén keresett kutyákat. A negyvenes években kezdett el maga is tenyészteni, volt, hogy 42 fila is élt a tenyésztelepen. 1950-ben a Brazil Kennel klub megbízásából fogalmazta meg a fajta első, hivatalos leírását. Ezt a standardet dolgozták át kismértékben és adták be 1984-ben az FCI-nek, mely jóvá is hagyta a leírást. 1949 óta dr. Procopio Valle is segítette munkájában Santos-Cruzt.. Ő is azt a nézetet vallotta, hogy kezdetben fenotípus alapján kell tenyészteni, nem a származást nézni. Santos-Cruz létrehozott egy külön jegyzéket, melybe az ismeretlen származású, de nagyon szép küllemű kutyákat vette fel. Legnagyobb sajnálatára ezt azonban a Kennel klub egy idő után megszüntette. európába először Albert bajor herceg hozott fila brasileirót, 1954-ben: Dunga da Parnapuát, Santos-Cruz tenyészetéből. Ez a kutyacsíkos volt, mindegyik mancsán és a mellkasán egy-egy csinos fehér folttal.

A fila szerelmesei szerint e kutya nagyszerűsége nem testi szépségében, hanem egyedülálló bátorságában és karakterében rejlik. A fajta kialakulásakor még kizárólag a napi kemény munkában való helytállása, használhatósága miatt tartották a filát. A nagybirtokokon a kutyák falkákban éltek, szaporodásukat senki sem felügyelte, ezért csak a legerősebb, legagresszívebb kanok fedezhettek, és a kölykök közül is csak a legéletképesebbek maradtak meg, ráadásul a szelekcióban már a tulajdonosok is részt vettek: mivel évente kevés új kutyára volt szükség, így az alomból csak egy-két kiskutyát, a legjobbakat hagyták életben. A kölykök felnövekedése is komoly próbatétel volt, nem beszélve a vadászat vagy a marhaterelés veszélyeiről. Ilyen körülmények között formálódott, szilárdult tovább a fajta. Ennek köszönhetően Brazíliában a filát ma is szívesen használják katonai és rendőri feladatok ellátására. Akár járőrszolgálat a városban vagy gerillák felkutatása a dzsungelben, a filák mindig remek teljesítményt nyújtanak. Emellett használják őket telephelyek őrzésére, sőt börtönőri tevékenységre is. Azonban legtöbbször családi otthonok, birtokok lelkiismeretes őre. Brazíliában sajnos hatalmas méreteket öltött a bűnözés, így a filára mindig szükség van, nincs lehetősége egyszerű kedvenccé válni.

A Fila karaktere

A Fila az a kutya, amely nem ismeri a félelmet. Mindig gazdája mellett van, és egyenesen a szemébe néz. Rendkívül magabiztos és nyugodt. Felségterületén belül ő az abszolút "uralkodó". Egyetlen idegennek sem engedi meg, hogy átlépje ennek határát, hiszen természeténél fogva nagyon bizalmatlan az ismeretlenekkel szemben. Abban pedig, hogy kit tekint barátnak illetve ellenségnek, egyszerűen csak az ösztöneire hallgat. Teljes mértékben csak a család tagjait és a mindennap látott személyeket fogadja el. Nem törődik túlságosan azzal, hogy mi is történik körülötte, egészen addig, amíg úgy nem érzi, hogy valami vagy valaki veszélyt jelent gazdája számára. Ekkor ugyanis drámaian megváltozik. A nyugodt, békés kutyaegy szörnyeteggé válik, ami megtámadhat mindenkit és mindent, ami háborgatja őt vagy gazdáját. Ez pillanatok alatt megtörténhet! Ha elvisszük Filánkat sétálni, legyünk mindig nagyon figyelmesek. A békés kutyánk hirtelen vadállattá válhat!

brazilok azt mondják, "Fiel como un Fila", ami azt jelenti: "Hűséges mint egy Fila". Annyira közismert náluk ez a mondás, akárcsak nálunk az "Éhes mint a farkas".

Ha olyan kutyára vágyunk, ami mindenkivel barátságos, egyszerűen válasszunk egy másik típust. Ezt megtehetjük több mint 300 csodálatos fajtából! Ha megpróbáljuk a Filát barátságossá tenni az idegenekkel szemben, teljes mértékben a természete ellen teszünk. Ez olyan, mintha egy vizslát akarnánk megtanítani arra, hogy parancsra támadjon! A Filák nagyszerű társak és rendkívül tanulékonyak. Az azonban nem lenne túl jó ötlet, hogy kipróbáljuk velük a SchutzHunk vagy IPO vizsgákat. A kutyák ugyanis megérzik a valós veszélyt, ennek hiányában pedig nem fognak reagálni. Ők nem színészek! Azért támadnak, hogy öljenek, nem pedig játékból mint a SchutzHunk vizsga során. Ha arra tanítanánk őket, hogy parancsra támadjanak, tönkretennénk azt a felismerési mechanizmust, amely csak akkor készteti támadásra a Filát, ha valós veszélyt észlel. Ellenkező esetben már néhány ismétlés után elveszti érdeklődését a feladat iránt.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.