Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Abruzzói juhászkutya

   Abruzzói juhászkutya

Az Abruzzói juhászkutya (Cane de Pastore Maremmano-Abruzzese, Maremman) egy olasz pásztorkutya. Nemes vonalú, erőteljes és izmos. Az olaszok egyik leghíresebb nyájőrző kutyája; közép-itáliai juhászkutyának, ill. maremmannak is nevezik. Állítólag az ősi molosszus kutyákkal és a tibeti masztiffal keveredve alakult ki. Rokona a magyar kuvasznak, valamint a pireneusi pásztorkutyának.

   
Maremma a Földközi-tenger Livorno és Terracina között húzódó partszakasza, területe mintegy 5000 négyzetkilométer. A partszegély az appennini folyók hordalékából keletkezett, melyek Toscana, Umbria és Abruzzo kopár völgyeit szelik át.

 

 

 

A kietlen tájon télen az Abruzzóból lehúzódó vándor juhászok legeltették nyájaikat. A ragadozóktól nagy, fehér kutyák védték a juhokat. Az 1930-as években még megkülönböztették a maremma és az abruzzói juhászkutyát, utóbbinak saját fajtaleírást is alkottak 1941-ben, 1958-ban azonban már hivatalosan is egy fajtaként fogták össze a két pásztorkutya-változatot, hiszen csak elenyésző apróságokban különböztek egymástól. 

Miután Maremma területén megszűnt a birkatenyésztés, a feladat nélkül maradt kutyákat a kihalás fenyegette. A Corsini nemesi család érdeme, hogy az 1950-es években összegyűjtötte a megmaradt példányokat és folytatta tenyésztésüket. Gyakran pároztattak abruzzói kutyákkal, melyek még hagyományos körülmények között dolgoztak a hegyekben, így sikerült a fajta belső jellegzetességeit is megőrizni. Az első fajtaleírás 1924-ben született, ami a magassághatár növelését leszámítva, alig változott azóta. 

Maremma-abruzzói juhászkutyastandard (FCI 201)

Rövid történeti áttekintés: Ez a régi juhászkutya-fajta olyan nyájőrző kutyáktól ered, melyeket napjainkban is alkalmaznak Abruzzóban, ahol még mindig eredményes juhtenyésztés folyik, illetve olyan pásztorkutyáktól, melyek korábban Toscana és Lacium Maremma partszakaszán éltek. Különösen 1860 után keveredett a két eredeti fajta természetes úton, a nyájak mozgásával a két régió között.
Általános megjelenés: Nagyformátumú, erőteljes felépítésű, rusztikus kinézetű, de fenséges és típusos kutya. Testalkata közepes arányok mellett egy nehéz kutyáé, melynek törzse hosszabb marmagasságánál. Testarányait és profilját ülönböző testr
észek között; alloidizmus: konkordancia a fej és a test profilja között.)
tekintve is harmonikus felépítésű kutya. (Heterometria: normális arány a testméret és a különböző testrészek között; alloidizmus: konkordancia a fej és a test profilja között.)
Fontos arányok: A fejhossz a marmagasság négytizede. A fang hossza egy tizeddel rövidebb, mint a koponya hossza. A törzshossz a marmagasságot annak 1/18 részével lépi túl. A mellkas mélysége valamivel kisebb, mint a marmagasság fele. (Például egy 68 cm marmagasságú kutyamellkas mélysége kb. 32 cm.) 
Wesen és viselkedés: elsődleges feladatát, a nyáj őrzését, úgy teljesíti, mint minden rábízott feladatot: körültekintően, bátran és határozottan. Bár büszke kutyaként távol áll tőle a szolgalelkűség, gazdájához és annak családjához odaadóan hűséges.

Fej: Összességében a nagy és lapos fej kúpszerű, egy jegesmedve fejére emlékeztető.
Agykoponya: Igen széles, enyhén ívelt oldalsó részekkel. Oldalról nézve szintén konvex. A koponya és az orrhát felső határvonalai enyhén széttartanak, ami a profil konvexitására nézve meghatározó. A szemöldökívek mérsékelten fejlettek, a homlokbarázda alig kifejlett. 
Stop: Alig hangsúlyozott. Az orrhát és a homlok által bezárt szög mindig nagyon nyílt.
Orrtükör: Meglehetősen nagy, az orrháttal egy vonalban helyezkedik el, nagy orrnyílásokkal, nedves és friss, feketén pigmentált. Oldalról nézve nem áll el az ajkak mellső részétől. 
Ajkak: A felső ajkak, elölről nézve, alsó szélükkel ott, ahol összetalálkoznak, egy igen kis sugarú félkört alkotnak. Kevésbé fejlettek és éppen elfedik az alsó állkapocs fogait. Ebből következően a fang alsó profilvonalának csupán első felét határozzák meg az ajkak; hátsó felét az alsó állkapocs és a szájzug alakítja. Az ajkak szélei feketén pigmentáltak.
Állkapocs: Robosztus kinézetű, normálisan fejlett, merőlegesen és egyenletesen elhelyezkedő, megfelelő méretű és számú metszőfogakkal.
Pofa: Mérsékelten kifejezett.
Fogak: Fehérek, erőteljesek; ollós harapás.
Szemek: A kutya méretéhez képest nem nagyok, sem nem beesettek, sem nem kidülledők. Az írisz színe okkersárga vagy sötét gesztenyebarna. Éber és figyelmes tekintet. A szemnyílás mandulaformájú, a szemhéjszél fekete.

Fülek: Magasan a járomcsont fölött tűzöttek, lelógóak, de nagyon mozgékonyak. Háromszögletűek (V-formájúak), végük hegyes, sohasem lekerekített. A kutya méretéhez képest kicsik. Egy közepes méretű kutyánál a fül nem lehet 12 centiméternél hosszabb. A fültő mérsékelten széles. A fülek kupirozása csak olyan kutyáknál elfogadott, melyeket ténylegesen nyájőrzésre használnak.

Nyak: Felső vonala enyhén ívelt. Hossza maximum a fejhossz nyolc tizede, azaz a nyak mindig rövidebb, mint a fej. Vastag, nagyon erőteljes és izmos, mindig lebernyeg nélkül és hosszú, sűrű szőrrel fedett, mely - különösen a kanoknál - jól kivehető gallért képez. 

Törzs: Erőteljes felépítésű, hossza a marmagasságot annak tizennyolcad részével lépi túl. 
Felső vonal: Egyenes lefutású a martól a farig, mely viszonyt enyhén csapott. 
Mar: A hátvonalból enyhén kiemelkedő, széles, mivel a lapockacsúcsok szétállnak egymástól. 
Hát: Oldalról nézve egyenes. Hossza kb. a marmagasság 32 százaléka. A hátvonal harmonikusan olvad össze az ágyékrésszel, mely enyhén ívelt és széltében jól fejlett izmokkal rendelkezik. Az ágyék hossza a marmagasság ötöde, szélessége kb. hosszúságával egyenlő. 
Far: Széles, erőteljes és jól izmolt. A csípő és a farktő közötti hajlata a vízszintessel kb. 20 fokot zár be. 
Mellkas: Tágas, könyökig érő, mély és középtájékon jól ívelt. Körfogata negyedével lépi túl a marmagasságot. Legszélesebb pontja, kb. a mellkas felénél, legalább a marmagasság 32 százaléka, majd lefelé csökken, de a mellcsont tájékáig igen tágas marad. A mellkas mélysége a marmagasság felének felel meg. A bordák jól íveltek, ferdén és egymástól messze fekszenek. Az utolsó borda hosszú, ferde és nyitott.

Alsó vonal: A mellcsont-has vonalát oldalról nézve a hosszú mellcsont-rész határozza meg, egy nagy sugarú félkör formájában, mely a has felé finoman emelkedik. 

Farok: A meredek far következtében mélyen tűzött, normális tartásban a csánkízületig ér. nyugalmi állapotban lelóg, mozgás közben a hátvonal magasságába emelkedik és a vége meglehetősen erősen felkunkorodik. Sűrű szőr borítja, zászlók nélkül.
Mellső végtagok: Elölről és oldalról nézve teljesen egyenesek és merőlegesek. A testtel arányosak, a mellső végtagok egyes részei harmonikusan összeillők. 
Lapocka: Hosszú, ferde, erőteljes izomzattal. Mozgás közben nagyon szabadnak kell lennie. Hosszúsága kb. a marmagasság negyede. A vízszintessel 50-60 fokos szöget zár be.
Felkar: Felső kétharmada jól a testhez simul, erőteljes izomzattal rendelkezik. A vízszintessel 55-60 fokos szöget zár be. Hossza kb. a marmagasság 30 százaléka. Szinte teljesen párhuzamos a test középsíkjával. A lapocka-felkar szögelés 105-120 fokos.

Könyök: Normálisan a mellkashoz simul, Puha és laza bőr fedi. párhuzamosan fekszik a test középsíkjával. A könyökízület egy képzeletbeli merőlegesen helyezkedik el, mely a lapocka hátulsó szögletéből indul ki. A felkar-alkar szögelés 145-150 fokos.

Alkar: Egyenes és merőleges, erőteljes csontozattal. Kissé hosszabb, mint a felkar és csak éppen rövidebb a marmagasság egyharmadánál. A mellső végtagok hossza a talajtól a könyökig a marmagasság 52,8 százaléka. 
Lábtőízület: Az alkar függőleges meghosszabbításában helyezkedik el. erőteljes, száraz, sima és jó erősségű. A borsócsont határozottan kiugró.

Lábközép: Semmiképpen sem rövidebb, mint a mellső végtagok teljes hosszának a hatoda. Nagyon száraz, minimális bőralatti kötőszövettel. Oldalról nézve enyhén előre nyúlik. 
Mellső mancsok: Nagyok, kerekek, zárt lábujjakkal, rövid és sűrű szőrzettel. A körmök lehetőleg feketék, a gesztenyebarna szín megengedett.
Hátulsó végtagok: Elölről és oldalról nézve egyaránt szabályosan függőlegesek. A testtel arányosak, a hátulsó végtagok egyes részei harmonikusan összeillők. 
Comb: Hosszú, széles, kiugró izomzattal és enyhén konvex, ívelt hátulsó széllel. Szélessége, széltől szélig mérve, hosszának háromnegyedét éri el. Felülről lefelé és hátulról előre kissé ívelt. A csípőcsont-comb szögelése kb. 100 fokos.
Lábszár: Kissé rövidebb, mint a comb. Hossza a marmagasság 32,5 százaléka. A vízszintessel kb. 60 fokos szöget zár be. Csontozata erőteljes, izomzata száraz.

Térd: Teljesen a végtag függőleges vonalán fekszik, sem kifelé sem befelé nem fordul. A comb-lábszár szögelés meglehetősen nyitott, 135-140 fokos.
Csánkízület: Jó erősségű. Külső oldalai nagyon szélesek. Szögelése 140-150 fokos.
Hátulsó lábközép: Erőteljes, száraz és széles. Hossza a marmagasság 30,9 százaléka. Az esetleges farkaskörmöket el kell távolítani. 
Hátulsó mancsok: Mint a mellső a mancsok, de oválisabbak.
Jármód: Hosszú lépés, elnyúló ügetés. 
Bőr: Mindenütt jól a testhez simuló, inkább vastag. A nyálkahártya és a pislogó hártya feketén pigmentált, akárcsak a talppárnák és a lábujjak párnái.
szőrzet: Igen dús szőrzet. Hosszú szőrök, inkább durva érintésűek, szorosan a testhez simulva kemény lósörényre emlékeztetnek. Enyhe hullámosság megengedett. A szőrzet jelentős gallért képez a nyakon és mérsékelten hosszú zászlókat a végtagok hátulsó szélén. A fangon, a koponyán, a füleken és a végtagok mellső részén rövidebb. A törzsön 8 centiméteres hosszúságot ér el. Dús aljszőrzet csak télen fejlődik.
Szín: Egyszínű fehér. Elefántcsont, halvány narancs és citrom árnyalat megengedett, de csak korlátozott mértékben.
Marmagasság: A kanok 65-73, a szukák 60-68 cm magasak.
Súly: A kanoké 35-45, a szukáké 30-40 kg.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg. ugyanez vonatkozik a folyamatosan poroszkáló és farkaskörömmel rendelkező kutyákra.
Súlyos hibák: 
Fej: A koponya és a vonalai összetartanak. Kifejezett vagy az arcot elcsúfító előreharapás. 
Farok: A hát fölött, gyűrűsen hordott farok.
Marmagasság: A megadott értékek alatti vagy feletti méret.
Jármód: Tartós poroszkálás. 
Tenyésztésből kizáró hibák: Orrtükör: Teljes pigmenthiány.
Orrhát: Határozottan ívelt vagy konkáv.
Szemek: Mérsékelt vagy mindkét oldalon pigmenthiányos szemhéjak. Foltos szemek. Kétoldali kancsalság.
Állkapocs: Hátraharapás.
Farok: Hiányzó farok vagy csonka farok, függetlenül attól, hogy szerzett vagy öröklött.
Szőrzet: Göndör.
Szín: Izabella színű szőrzet. Izabella színű vagy elefántcsont színű foltok. Fekete árnyalatok.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

 

 

Vannak olyan nézetek, hogy az Abruzzói juhászkutya származása esetleg összefügghet az 1700-as spanyolországi merinói juhimporttal; hiteles adatok igazolják ugyanis hogy az első spanyol juhok lábon hajtva érkeztek Olaszországba; joggal feltételezhető, hogy a hosszú út alatt a pireneusi kutyák védhették a nyájakat, és így kerültek át Itáliába, ahol tovább tenyésztették őket. Más kinológusok viszont arra esküsznek, hogy az Abruzzói juhászkutya ősi olasz, ill. római fajta. Ezeket az állításokat hiteles dokumentumok nem támasztják alá; tkp. csupán arra épülnek, hogy a Firenzei Santa Maria Novella-templom egyik freskóján (kb. 1350-ből) egy nagy, fehér kutya a pásztor oldalán még az angyalokkal szemben is védeni akarja a juhokat.
Egy harmadik elmélet szerint a maremman valamikor a nagy népvándorlások idején érkezhetett Itáliába, ugyanis a kutya nem szerepel a római ókorban meglévő és eléggé részletesen leírt kutyafajták között. Bármely elmélet igaz annyi bizonyos hogy a legszebb és legrégebbi olasz pásztorkutyák egyike. Nemcsak erős testi felépítése, a természeti viszonyokkal szembeni tűrőképessége és szívóssága, hanem természete miatt is ideális nyájőrző. Olaszország egyes vidékein még ma is terelgetnek olyan nagy juhnyájakat, amelyeket Abruzzói juhászkutyák kísérnek. A pásztorkodó életmód fokozatos eltűnésével házőrző, testőr, kísérő és társ lett belőlük.


Küllem: Feltűnően szép, mutatós, hatalmas, izmos eb. Egész megjelenése tiszteletet parancsoló. Feje erőteljes, füle viszonylag kicsi, lelógó, ha figyel, kissé felfelé tartja. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna. Mellkasa mély, háta egyenes, feszes, fara enyhén lejtős. Végtagjai izmosak, mancsa kerekded. Farka lelóg. Szőrzete közepesen hosszú, dús, enyhén hullámos, a nyakán gallért alkot. Színe többnyire hófehér, de lehet elefánt- vagy csontszínű illetve halványsárga áryalatú is. Dús szőrzete hosszú, testhez simuló. A szőrszáak durva tapintásúak. A pofa, a fülek és a lábak elülső oldalának szőrszálai rövidek. A orr fekete, a szem pedig barna. 

Jellem: Igen megbízható kutya. Barátságos és hűséges, józan és nem kíméli önmagát. Bátor, értelmes és kiegyensúlyozott. Ritkán ugat. Gyengéd, de nem önállótlan vagy tolakodó, és sok helyzetben meglepően önállóan viselkedik. Kiváló őrkutyává nevelhető, amely igen meggyőző módon védelmezi családját és otthonát a nemkívánatos egyénektől. Az abruzzói juhászkutya általában elég jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal is. A gyermekekkel szemben általában türelmes, sok mindent elvisel tőlük. Az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, hívatlan vendégeket nem enged be a család otthonába.

Tulajdonságai: Kiegyensúlyozott természetű, tartózkodó, méltóságteljes, nem csahol, ok nélkül nem támad. Játékos, barátságos, ugyanakkor félelmet nem ismerő, bátor, harcias eb. Önálló, értelmes, könnyen kezelhető. Ideális munkakutya, kísérő és társ.

Profil: nyájőrző.
Marmagasság: kan 65-73 cm, szuka 60-68 cm.
Testtömeg: 30-45 kg.
Táplálékigény: 2000-2200 g/nap.
Alomszám: 6-8 kiskutya.
Várható élettartam: 12-14 év.
Rokon fajták: Kuvasz, Komondor, Pireneusi hegyikutya, Szlovák csuvacs, Anatóliai pásztorkutya, Akbash dog

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.