Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



FCI 2


Tosa

Japán

 
   


 

A japán Kócsi tartományban régóta tenyésztenek viadorebeket, melyek azonban rendszeresen alulmaradtak az Angliából importált kutyákkal szemben, ezért a hazai és a külföldi vérvonalakat keresztezték egymással.

 

 

 A tosát szumó-kutyának is hívják hazájában, ahol a kutyaviadalok a szumó birkózás szabályaira épültek. A harciebeknek arra kellett törekedniük, hogy ellenfelüket leteperjék és fogva tartsák, hogy az ne tudjon ismét talpra állni. A tosa a japán Sikolu-sziget négy megyéjének egyikéről kapta nevét. A XVIII. században a japán viadorebek még a többi őshonos, spicc-típusú kutyához hasonlítottak. Az 1840-es évektől használtak rendszeresen külföldi vérvonalakat. Még bernáthegyiket is bevontak a tenyésztésbe, hogy növeljék a kutyák súlyát és tömegét. A hatvanas években bordeaux-i dogokat is hoztak Franciaországból, kifejezetten a hazai viadorkutyák fejlesztése végett. Japánban 1910-ben tiltották be az állatviadalokat, ráadásul 1911-ben bevezették az ebadót is, de mégsem csökkent a tosa-állomány, ugyanis a kutyaverekedtetést továbbra is széles körben űzték, csupán illegálisan. Újabb keresztezéseket hajtottak végre, ezúttal őshonos akiták vérét "vitték vissza" a tenyészvonalba. 1924 és 1933 között virágkorát élte a tosa, kb. 5000 japán tenyésztő foglalkozott a fajtával. A második világháború után erősen lecsökkent az állomány, jelenleg kb. 3000 tosa élhet Japánban.

Tosa standard (FCI 260)

Rövid történeti áttekintés: A kutyaverekedtetés régi tradíció Japánban, mely a XIV. századig nyúlik vissza. Ezzel a háttérrel tenyésztették ki a tosát a shikoku-ken és több nyugatifajta keresztezésével. Azon környék nevét viseli, ahol eredetileg tenyésztették, de gyakran japán masztiffnak is nevezik. A felhasznált nyugatifajták az alábbiak: buldog (1872), masztiff (1874), német vizsla (1876) és német dog (1924). Mindezeket a kutyákat a fajta javítása érdekében keresztezték egymás után. Egyes vélemények szerint szent-bernáthegyiket és bullterriereket is használtak, de a keresztezések évszáma ismeretlen. A tosánál szilárdan rögzült tulajdonságok, mint például az ellenálló képesség és a harcösztön, a molosszerekre szilárdan rögzült tulajdonságok, mint például az ellenálló képesség és a harcösztön, a molosszerekre jellemzőek és a tosánál ezen fajták befolyására vezethetők vissza.
Általános megjelenés: Nagy, erőteljes alkatú, méltóságteljes viselkedésű kutya. Fülei lelógóak, szőrzete rövid, fangja kvadratikus, lelógó farka a tövénél vastag.
Viselkedés és karakter (wesen): Türelmes, higgadt, rettenthetetlen és bátor.
FEJ Agykoponya
Koponya: Széles.
Stop: Meglehetősen markáns.
ARCKOPONYA
Orr: Az orrtükör széles és fekete, az orrhát egyenes.
Fang: Mérsékelten hosszú.
Állkapocs: Erőteljes.
Fogak: Erőteljes ollós harapás.
Szemek: Viszonylag kicsik, sötétbarna színűek, méltóságteljes tekintet.
Fülek: Viszonylag kicsik és vékonyak, oldalt a koponyán magasan tűzöttek, lelógóak és szorosan a pofához simulók.
NYAK: Izmos, lebernyeges.
TEST
Mar: Magas.
Hát: Vízszintes és egyenes.
Ágyék: Széle, izmos.
Far: Felső része enyhén ívelt.
Mellkas: Széles és mély, mérsékelten ívelt bordákkal.
Has: Jól felhúzott.
Farok: Tövénél vastag, hegye felé elvékonyodó. Ha lelóg, a csánkízületig ér.
MELLSŐ RÉSZ:
Váll: Mérsékelten ferde.
Alkar: Egyenes, mérsékelten hosszú és erőteljes.
Lábtőízület: Erőteljes, enyhén ferde.
HÁTUOLSÓ RÉSZ:
Nagyon jól fejlett izomzat. A térd- és csánkízület mérsékelten szögelt, erőteljes.
Mancsok: A lábujjak szorosan simulnak egymáshoz. A talppárnák vastagok és rugalmasak. A körmök kemények és lehetőleg sötét színűek.
Jármód: Energikus és erőteljes.
Szőrzet: Rövid, kemény és sűrű.
Szín: Az ideális szín az egyszínű vörös vagy rőt, de diszkrét vörös vagy fehér jegyek is megengedettek.
Nagyság: A kanok marmagassága minimum 60 cm, a szukáké 55 cm.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.

hegyes fang
enyhe előre- vagy hátraharapás
vékony csontok
Tenyésztésből kizáró hibák:
félénkség
nagyon erős előre- vagy hátraharapás
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.